Termékek Menü
0

Élet a halál után - Villányról harmadszor (második rész)

Mr. Red
2016-04-19 20:51:24

Élet a halál után - Villányról harmadszor (második rész)

Megint csak nem sorrendben haladuk, de muszáj a Maczkó Robis első rész ( cikk ITT ) után az Iványi pincével folytatnom, mert filozófiában olyannyira a két szélsőségről beszélünk, hogy érdemes lehet talán az ellenpontot rögvest felvázolni. (Valójában este, utolsó állomásként érkeztünk Zsófihoz. Éppen azért időzítettük így, mert az ő borait már jól ismerjük, sokat is írtunk róluk, ezért az egész napo s munka és koncentráció után am olyan kikapcsolódásnak, levezetésnek terveztük a befejezést. Ezúton is elnézést kérek, ha ennek megfelelően kicsit (nagyon) szétszórtak voltunk, és ha nem szenteltünk elég figyelmet a házigazdára. Hiába, a borblogger is ellazul néha.)

Szóval, Zsófi esetén igazán késői szüretről beszélünk. Nem csak amolyan sima késői szüretről, hanem extrém későiről. Ahogy korábban utaltam rá, a túlérettségnek megvan az a veszélye, hogy elszalad a cukorfok, és elégnek a savak. A bor ilyenkor lesz erős (magas alkohol) és lomha (savhiány). Márpedig az egyensúly a borászat Szent Grálja. Ezt háziasszonyunk azzal éri el, hogy még tovább kint hagyja a szőlőt, nem ritka nála a decemberi szüret. Ilyenkor – mondja – nem csak a cukortartalom és az extrakt, hanem a savak is bekoncentrálódnak, így kerül újra egyensúlyba a bor(nak szánt szőlő).

Mérje ki, aki akarja, de tény, hogy az Iványi borok a magas alkohol és a nagy test mellett meg tudják őrizni a gyümölcsösséget és a savakat is. It’s a kind of magic, hogy egy másik királynőt idézzek. A többi (hozamkorlátozás, spontán erjedés, a préselés mellőzése, az extrém hosszú és kíméletes érlelési/tisztulási folyamat, valamint a sározásos technika) már csak hab a tortán. Ezeket most nem fejtem ki, korábban már leírtam szépen ITT ni . Roppant egyedi és szélsőséges álláspont ez. Aminek az eredménye hol zavarba ejtően tökéletes és nagy borok (a vörösök többsége), hol pusztán meghökkentő és különleges tételek (például a már-már konyakba hajló vagy éppen száraz sherry-re hajazó fehérborok és rozék).

Ugorjunk. Wassmann pince, Ralf és Susann nagyon készségesen fogadnak minket Pécsdevecseren, az otthonukban (egy autentikus parasztházban). Itt kérem hard core bio-borászatról van szó, Demeter minősítéssel és nagyon komolyan vett bio-dinamikus szemlélettel. Hosszú lenne kifejteni, mit is takar ez a fogalom tulajdonképpen, főleg úgy, hogy magam sem értem teljesen. A lényeg: itt jóval többről van szó, kérem szépen, mint a vegyszerek és egyéb, nem természetes segédanyagok teljes mellőzéséről - a holdállás, az ezotéria, a láthatatlan energiák és a természet-ember egyensúlya ugyanolyan fontos szerepet játszik ebben a szemléletben, világnézetben, mint a kemikáliák elkerülése.

Az, hogy hiszel ebben a megközelítésben, vagy sem, Wassmannék szerint nem számít, mert a lényeg az, hogy működik. Szerintem sem, ha mindez jobb, szebb, természetesebb borok megszületését segíti elő. A végeredmény úgyis magáért beszél. És beszélt is. A kezdő, fehér és rozé tételekben én speciel nem éreztem a csít, de a kékfrankosuk és a sorban azt követő vörösek (egy merlot és egy küvé) tényleg zseniálisak voltak. Naturálisak, kiegyensúlyozottak, gyümölcsösek, és amit csak akarsz. De nem csak a nedűk, hanem a miliő is meggyőzött: Ralf és Susann ugyanolyan egyszerűen, tisztán gondolkodik és él, ahogyan a borokat is készíti.

Végül, de koránt sem utolsó sorban, benéztünk a Heumann pincészet villányi borozójába is. Miért nyit egy siklósi pince Villányban fogadót? Hát éppen azért. Mert Siklósra a kutya se jár le poharazgatni, a villányi pincesorra viszont igen. A tulajdonos asszony azért átugrott, amikor megérkeztünk, hogy bemutassa a borokat, és a filozófiát. Mielőtt belevágunk ebbe, azért hadd jegyezzek meg valamit: a külföldi tulajdonossal bíró kisebb borászatok rendre egy magasabb minőség mellett teszik le a voksukat, lásd Villa Tolnay, Sandahl, Hummel, Weninger, vagy éppen ez a két pince (Wassmann és Heumann). Rosseb tudja, hogy ez a jobb ízlésnek és az odakint megszokott igényességnek tudható be, vagy a szélesebb nemzetközi kitekintés számlájára írható, esetleg pusztán  financiális az indok: nincs akkora gazdasági nyomás, nagyobb a teherbíró képesség, így az önmegvalósítás felülírhatja a megélhetés érdekében kötendő kompromisszumokat. Talán ezek mindegyike áll egy kicsit.

A lényeg: hiper-elegáns és a végletekig letisztult, kiegyensúlyozott tételek képezik a szortimentet, melyek a megfelelő komplexitással, mélységgel és tartalommal is rendelkeznek, így a világon bárhol, bármilyen összehasonlításban megállnák a helyüket, szerintem. Kristálytiszta, világos elképzelések és hazai viszonylatban szokatlan tudatosság, következetesség sugárzik ezekből a nedűkből. Le voltam nyűgözve, na! Mindez világviszonylatban kifejezetten olcsón, de hazai összehasonlításban is reális, nem elrugaszkodott árakon érhető el. Ezek után csoda, ha a termelés 90%-a külföldön nagyon gyorsan gazdára talál? (Mr. White: A szállítmány már megérkezett, hamarosan ti is láthatjátok a shopban a borokat, és a pincét is. Addig, ha valakinek fáj a foga a nagyon jóra, az e-mailben tud érdeklődni. :) )

Most nem megyek végig a tételeken egyesével, majd külön cikkekben ismertetjük őket, mert – gondolhatjátok – ezeket a borokat szeretnénk beemelni a portfólióba. És el is jutottunk ezzel a konklúzióhoz: néhányan már temették (temettük) ezt a borvidéket, de Villányt még nem érdemes végleg leírni. Úgy tűnik (némi vérfrissítés után) képes volt (lesz) a megújulásra és – ha nem is könnyen, de – találni errefelé is igazi gyöngyszemeket. Van élet a halál után.

 

Amiért türelmesek voltatok, megkapjátok a képeket is, egyben (Klikk a képre a galériához):

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Borvidéki látogatás
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron