Termékek Menü
0

Soproni elmélkedős

Mr. Red
2015-01-07 10:00:00

 

Az, hogy Sopron kissé hányatott sorsú nálunk, elsősorban az én hibám. Dél-Pannon gyökereim és fiatalkorom „megosztó” élményei a soproni kékfrankossal adták az alapot a gyanakvásra, így a borvidék eleve gödörből ugrik nálam.

Gyökerek ide, vagy oda, Villánnyal is voltak gondjaim - írtunk egy sorozatot ebben a témában: első rész, másfeledik rész, második rész -, de legalább a közeli Szekszárd helyreállította a térség becsületét. Ha már itt tartunk, Eger is régóta keresgéli magát, talán még most se találta meg teljesen, úgyhogy – szerintem – a letisztult stílusok/fajtaválaszték felé vezető útnak még igencsak az elején járunk vörösök terén, ami nem is csoda. Több generációnyi kísérletezés kellhet a megfelelő tapasztalatok felhalmozásához/kiértékeléséhez a „cocialista” éra utáni szőlészeti reboot kezdetétől számítva.

Sopron mondjuk gyorsan letette a voksot a kontinuitás (kékfrankos) mellett, amiben az osztrák határ közelsége – és az onnan átdolgozó borászok - is bizonyára szerepet játszottak, ami logikus lehet – átmenthető így a másik oldalon felhalmozott ismeretanyag a területi adottságok, a klíma és a fajta egymásra hatásáról, kevésbé fellengzősen pedig abból főztek, amijük induláskor volt.

Az ásványokban gazdag talaj és a hűvösebb klíma (ráerősítve a fajtaválasztással) villámgyorsan amolyan vörösboros Tokajjá avatta ezt a térséget: a néhány külföldi befektető köré csoportosuló borbloggerek kedvencévé, aki előszeretettel részesítik előnyben azt, ha a nedűk inkább szólnak a vidékről, dűlőről, mintsem a fajtáról. Baj ezzel nincs is egészen addig, amíg a minőségi termelők maguk is el nem hiszik, hogy ők csinálják az ország legkülönlegesebb, legautentikusabb vörösborait. Arra próbálok finoman célozgatni éppen, hogy sok tétel, amihez szerencsém volt onnan az elmúlt években, vagy nem volt igazán élvezetes, vagy árban haladta meg az általunk képviselt „mindennapi fogyasztás” filozófiájára szabott pénztárca tartalmát. Gyakran pedig egyszerre mindkettő.

Azért nem adjuk fel, a sokszínűség nevében továbbra is keressük az ár-érték arány számunkra értelmezhető tartományába eső terroir borokat innen is, lásd alább.

Ráspi Pincészet – Zweigelt Válogatás 2009 /Sopron

A '11-est bírtam nagyon (Egy különc naplója), úgyhogy sokat vártam ettől is. A szélei felé is alig halványuló meggy-bordó szín sokat is ígér. Komoly illat, natúr szőlő hordós fülledtséggel, melyben egy csipet illó is mintha felütné a fejét. Kortyban csak rövid ideig játszik a könnyedség és a gyümölcs, hamar átveszi a főszerepet a mineralitás. A tannin nem olyan sok, de ami van, az hasít rendesen. Nem szoktam csillámpalát nyalogatni (gondolom valami olyasmi talajról származhat a szőlő), de ilyennek képzelem.

Komoly és egyedi motyó, de kellemesnek – legalábbis egy átlagfogyasztó szemszögéből nézve - nem mondanám. Nálam egy whiskey-ben csilivel pácolt bélszín társaságában érezte legjobban magát (saját recept, először próbáltam), azzal tökéletesen kiegészítették egymást. Ergo, csak haladóknak és enyhén perverzeknek ajánlott. No és bloggereknek. Mondjuk ők imádni fogják, ahogy a többi ilyet is.

Garger Pince – Merlot Válogatás 2011 /Sopron

Garger Imre jó arc, jó beszélgetni vele, és mivel abszolúte ésszerűen áraz, ő az aki – ebben a tekintetben – kivételként erősíti a szabályt. Terroir-jelleg tekintetében mondjuk nem, az ő vaskeresztesi borai sem azok a kifejezett gyümölcsbombák.

Enyhe illós szag, amúgy rendben, kellemes illat, de nem merlot. Közepes test, színben még nyoma sincs az oxidációnak – jól érlelhető tételnek tűnik. Szerintem több év van még benne, sőt, idővel valószínűleg még sokkal jobb lesz.

Ízben természetesen az ásványosság uralja, némi gyümölcsösség is ott van, de itt sem erősek a fajta jellemzői - inkább a termőterületről szól ez is, mintsem a fajtáról. Inkább mondanám jó bornak, mintsem jó merlot-nak.

Ennyiért – főleg haladóknak, különlegességeket kutatóknak – bőven megéri, főleg ha el is tudják tenni néhány évre. 

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron