Termékek Menü
0

Olaszrizling. A megmentő?

Mr. White
2016-03-24 10:00:00

Olaszrizling. A megmentő?

Majd most jól megkapom, hogy mennyire nem jó a koncepció. Más évjárat, más borvidék, de legalább a fajta ugyanaz. Az a mondás mostanában borszakmai körökben, hogy az Olaszrizling lehetne az egyik zászlóshajónk. Kiemelendő a fehérborok közül, a kékfrankos harcostársa a magyar borok felemelkedésének útján. Már azt is feldobták, hogy új nevet is kellene aggatni rá (mintha az segítene a jelenlévő koncepciótlanságban). Egy ideje már Mr. Red is azt mondja, kifejezetten zavaró, hogy nincs egy irány, egy koncepció a fajtával szemben. Talán tőlem is elhangzott már, hogy mindenki olyan, „ahogy esik, úgy puffan” módon bánik a fajtával. Sok ültetvényen van telepítve, de a klónok is sokfélék, régiónként is egészen máshogy viselkedik… Bevallom én nagy fantáziát, eget rengető potenciált nem látok benne, de biztos a nálam okosabbak jobban tudják ezt. Azt hiszem ez a kóstoló sem fog megerősíteni benne, hogy én látom rosszul.

Orsolya Pince – Olaszrizling 2014 /Egri borvidék

A 2012-es egy komoly anyag volt, kevesen értették, kevesen merik kóstolni, mi bezzeg őrizgetünk pár palackot a későbbiekre. A 2013-as elképesztően jó volt, olyannyira, hogy el is fogyott, mintha soha nem is létezett volna. Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak elvárásaim a most kóstolt tétellel szemben. Oké, 2014…, bla-bla. Írtuk többször mennyire olyan az évjárat, amilyen. Sokan megmondták, hogy nem lesz jó bor ebből az évből..., erre persze levadásztunk jó néhány remek fehér tételt mi magunk is.

Ezek mind a fejemben cikáztak, amikor lecsavartam a zárat a szokásom szerint túlhűtött borról. Ez a kis szokásos protokoll hagy időt gondolkodni, letisztulnak az érzéseim, és nem az első benyomások dolgoznak, hanem a módszeres kóstolás eredménye. Kellett is, hogy így legyen. Hidegen még tetszett az illata, a korty is csak kicsit volt furcsa. Ahogy melegedett (még így is az általános fehérbor fogyasztási hőmérséklet alatt voltunk) kezdett nem jó irányba menni. Meg is lepett. Persze, volt már ilyen, de akkor sem vártam. Valami fura került az illatba (olyan volt, mintha túlzó fa lenne, de nem egyértelmű). Csavarzár, nem dugó. Nem is volt sérült. Az is igaz, hogy amikor újra visszahűtöttem, eltűnt, aztán viszont megint megjelent.

Az illaton felül azonban a korty volt az, ami kifejezetten zavaró volt. Nem is tudtam vele mit kezdeni. Kicsit fanyar volt, kusza és közel sem egyértelmű. Oké, sokféle olaszrizling irány van, de ez nagyon nem illik bele egyikbe sem. Arról nem is beszélve, hogy árban is felfelé mozdult az előző évekhez képest. Itt lépett be a szokásos szemléletem a borok és azok árai kapcsán. Sok mindent lehet magyarázni a borról, a különlegességeket és az okosságokat is esetleg… Ez mind szép, amíg nem mondják meg az árat. Egyszerűen ezen az árponton nem szabad ilyenbe belemenni. Sajnálom…, pedig szerettem volna szeretni.

Dörgicsei Borház – Olaszrizling 2015 /Balatoni borvidék

Olajos lefolyás a pohár falán, kicsit lomhának ható mozgás és kifejezetten határozott, kellemes illat. Sokat mondjuk a kóstoláskor nem érzek (betegség miatt), de az biztos, hogy az olaszrizlingek esetén gyakran előforduló zavaró illatjegyek, gejl hatás egyáltalán nem fordul elő. Jó az illat, tiszta, szőlő. Lehetne meglepő is, hogy már ezt is sikerként értékelem, de azt hiszem ez igenis erősség!

Tisztességes illat, ami aztán a kortyban is tovább nyomul. Nem éreztem semmi kimagaslót, de a tartalom tiszta és rendes. Kortyoljuk, egyik pohárral a másik után, és éppen az említett tisztaság adja az erejét. Ülsz a teraszon, iszogatod, és nem agyalod túl az egészet. Nem KELL túlagyalni az egészet. A bor nem vár megfejtésre, a fajta egyszerűségében van jelen. Egyensúly a helyén és csak a kikapcsolás marad. Nem az idő és nem az állandóan elemző agy dolgozik. Fröccsben ráadásul felerősödik egy kicsit a maradék cukor, ami ad egy kis bukét az italnak (megint csak a nyári meleg játszik, az sokat segít).

Kőróka Pincészet – BOR 2014 /Káli-medence

Tavaly talán kicsit elragadtattam magam a 2013-as BOR kapcsán, mert valahogy nem esett olyan jól később, mint a kóstoláskor. Ez a hiba idén nem fog előfordulni, az egészen biztos! Miért? Mert szinte nem emlékszem semmire a kóstolásból. Jó, ez így, ebben a formában azért nem igaz, de lényegi meglátás, túlcsorduló okosság nem rémlik fel. A pohárban szépen mozgott, olajos koronát is hagyott maga után. Az illata nem volt különösebben egzotikus és megfejtésre váró, de tisztességes – már megint – szőlőre utaló aromákkal volt teli (kóstolótársam, nem is annyira reduktív rajongó úr, még kifejezetten jó illatúnak is titulálta).

Ugyanez az élményzuhatag kísérte végig a kortyot is. Mi csak beszélgettünk, vissza-visszakóstolgattuk a korábbi borokat, de valahogy ez fogyott el legelőbb. Kezdem azt hinni, hogy az olaszrizling ennyit tud! Tényleg? Ez lenne a jó stílus a részéről? A tulajdonképpen észrevétlen jó ivóbor megtestesítője? A sok kiemelkedni vágyó, túlmisztifikált jellemzőt hajszoló, mostanában egyre többet feltűnni kívánó borok világában, azt kell, hogy mondjam, kellemes színfolt a puritanizmus. Már amennyiben jól is van elkészítve.

Innivaló árfekvés, az biztos. Ennek megfelelően ajánlom is! Fröccsben érdekes meglepetés ért, mert én 1:1 szoktam inni, és így annyira mondjuk nem döntött le az asztalról. Hozta azt, amit tisztán kóstolás alkalmával is. Ellenben 1:2-ben elszabadult az állat. Túlsúlyba keveredett a maradék cukor érzet, kellemes nyelvkóstolgató finomság keveredett a bubik közé. Komolyan mondom, hogy nyáron ilyet kell adni a lányoknak a foci közben és nem lesz hiba. Csak arra figyeljünk, hogy legyen elég belőle!

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron