Termékek Menü
0

Nyáreste nehéztüzérséggel - finom vöröseket ittunk

Mr. Red - Mr. White
2014-07-27 18:40:57

Egyik este átmentünk komolyba és előkaptunk néhány nagyágyút. Ilyet nem lehet csak úgy spontán, hűbelebalázs módjára, el kell mosni a dekantert előtte, sajtot venni, ilyesmi. Na jó, túlzok, de tény, hogy a szép, komolyabb vörösborokra érdemes rákészülni és meghagyni azokat az ünnepi(bb) alkalmakra.

(A rákészüléssel mindenképpen egyetértek, hiszen sokszor ezek a borok csak a felnyitást követő órában kezdenek maguk lenni igazán és ehhez türelem kell. Nem is annyira az ünnepi alkalom a kulcsa, hanem a megfelelő társaság. Aki szereti élvezni a jó bort és beszélgetni közben/róla az ilyenkor nem a napi apróságok körül pörög, hanem a komoly témákon…, és akkor hol van még a jó vacsora, a szivar és miegymás gondolata. A lényeg, hogy ezekhez ajánlott az érett szellemiség. Mr. White)

 

Centurio Szőlőbirtok (Ludányi Balázs) – Birtokbor vörös 2013 /Mátra

Kezdésnek azért egy könnyedebb tétellel nyitottunk. Ludányi Balázsnál háromféle vörös van: Kékfrankos és Cabernet Franc a legjobb dűlőkből, minden más megy a birtokborba. A minden más is KF és CF egyébként, csak a többi területről. Amely terület az ő esetében pici, a borászunk pedig egy maximalista, kompromisszumot nem ismerő, nyakas vidéki ember, ezért fogynak el hipergyorsasággal a vörösei, gyakorlatilag még mielőtt lepalackozná azokat.

Nem túl sötét szín, illatban a kézműves, spontán erjedt, adalékoktól mentes borok természetessége, szőlő-, gyümölcs- és mustillat. Mögötte melegség, mintha mondjuk Merlot is lenne benne, pedig nem. A kortyban először a frissességet hátán hordozó savgerinc támad, aztán szépen elsimul az attak és marad a szájat betöltő gyümölcsösség és selymes melegség. Hosszú lecsengés, örömszerző íztobzódással a végén – azonnal innád a következő kortyot.

Faék egyszerűségű bor, ha innen nézem. Hiszen az égvilágon semmi nincs benne, ami a szőlő eredeti jellegét torzítaná, a szőlész-borász hitvallása szerint minimális beavatkozással kell világra segíteni azt, amit az alapanyagba a Jóisten beletett. Komplex történet, ha onnan nézem. Hiszen van benne játékosság, tavasz, gyümölcsök, a savgerinc csiklandoz, a tartalom kitölti a szájpadlást, az alkohol melegít, stb. Fölfogás kérdése, hogy ezt tartom rétegzettebb, izgalmasabb cuccnak, vagy egy hordóval agyonnyomott, túlextrahált tételt. De ne okoskodjak már megint, ha könnyed, természetes, ámde tartalmas vörösre vágytok a mindennapokra, akkor ne hagyjátok ki ezt az élményforrást!

Bukolyi Családi Birtok – Kékfrankos válogatás 2012 /Eger

A kedvenc mátrai után kedvenc egri borászunk következik. Szolgálati közlemény: itt már nehezebb vizekre evezünk, úgyhogy kéretik fogyasztás előtt legalább húsz perccel felbontani, mert rögtön a nyitás után még morcos arcot mutathat. (Inkább legyen 30-40 perc, mivel engem az elején sokáig zavart az extraktok kuszasága és ez csak később rendeződött. Mr. White)

Jóval mélyebb szín és illatok. Az előzőhöz hasonló természetes mustszag is ott van benne, de egy sokkal mélyebb, krémesebb álca mögött, melyben a csokis-lekváros jegyek is megbújnak. Az alkohol is előkukkant a háttérből, ebben a borban mindenből sok lesz, ezt már orral érezni. Nagyon enyhe fűszeresség, ezt a jellemzőjét a fajtának kicsit sikerült elnyomni, kortyban is.

Ha a legegyszerűbben szeretném abszolválni a leírás feladatát, azt mondanám, képzeld el az előző bort két sebességgel magasabb fokozatba téve. Itt mindenből több van, testből és tanninból leginkább, de mélységből és selymességből is. Nagyon szép, testes tétel, persze ez árban is egy polccal feljebb található, egészen pontosan kétszer annyiba kerül, mint az előző.

Kékfrankosból ennél sokkal szebbet nem hiszem, hogy lehet csinálni, mindene megvan, ami abból egy komolyba kell, mégis gyümölcsös maradt, és a kellő üdeség, játékosság is megvan benne ahhoz, hogy szeressük. Azon a határon innen tudott maradni, amikor már túl  szigorúan venné magát a bor és a borász, és ettől válna arisztokratikussá, archaikussá. Azaz, gyerekkori havernak esküvői ajándékként például ideális: már elég komoly, de még nem komolykodó. Menő, high class, fiatalos cucc.

Prisztóka Tibor (Szél Fia Cellárium) – Peti Fleur 2009 /Pannonhalma

A köz megbontránkozását kockáztatva osztom meg a köreimben egy ideje már hangoztatott álláspontomat, miszerint Magyarországon nem lehet jó Cabernet Sauvignon-t csinálni. Mármint, hogy nem annyit amennyi készül és nem olyat, amit a világ bármely táján CS-t inni vágyó ember örömmel nyitna még egyszer. Biztos vannak kivételek, de ezzel együtt a nagy átlag nem hozza a világszintet és igazából meg kellene állnunk a Franc-nál.

A kóstolt borunk sem Cabernet Sauvignon, pedig a szőlő, amiből készült az az. Ezt mondjuk meghuncutkodták egy kis Merlot ágyon tartással, ami adott neki egy olyan extra aromát, amitől kifejezetten unikumnak mondanám, különösen, hogy 2009-ben készült (az remek vörös év volt ám). Ne keresse senki a klasszikus Cabernet jegyeket, sem illatban, sem pedig aromákban, nem azt játsza, amire a borissza népet nevelték ezzel a fajtával. Erre szoktuk mondani, hogy sokszor jobb nem címke alapján kóstolni, mert akkor sokkal több a játék és nem az olvasottak alapján ítéljük meg a bort. A fentiek ellenére én sem tettem, csak fontos, hogy elmondjuk, mert a mese része ez is.

Nagyon szép szín, ami leginkább az érett vörösborok sajátja és rögtön megértjük a téglavörös színt (hacsak nem építési vállalkozó az ember). Nem virgonc a pohárban, de nem is mai gyerek már és közben a korona testről árulkodik, mert még az is téglaszínű folyamokba rendeződve csurog. Ez a vörösbor fogyasztás szexepilje. Ezzel együtt az illatokat mindketten hiányoltuk. Lehet a kor, a bánásmód az oka, vagy csak egyszerűen az, hogy hiába a jó 2009 év, a birtok fekvése – Nyúlon túl a Pannonhalmi borvidéken, kicsit talán északabbra, mint ahol otthonosan érzi magát a fajta – okán nem úgy érik a szőlő, ahogy máshol, de az illat nem nagyon jön. Megvan a tannin, megvan a test, megvan az alkohol is benne és alapvetően a Sauvignon fűszeressége is megérkezik szép lassan, amit az alkoholos csípősség rejteget az elején.

A Merlot lágyít a karakteren, de nehéz lenne rajongani érte szívvel, lélekkel és tudatosan ajánlani ezt annak, aki szereti a fajtát. Van ez így – ahogy itt is link. Idővel még úgy is érezte Mr. Red, hogy a tannin és a sav átment bántó játszótársnak, ami aztán a visszakóstoláskor kicsit javult, de a karcosság így is megmaradt bántónak. Északabbra szokott ilyen előfordulni.

Iványi Pincészet – Cabernet Franc szűretlen 2008 /Villány

Időben nyitottuk, megfelelően pihentettük és levegőztettük, és amikor a poharakba került éreztük, hogy nem hiába tettük a sor végére. Közös megállapodásunk alapján, ha az aktuális állapotukat nézzük a boroknak – nem számolva az érési potenciált a fiatalokban – toronymagasan a legjobb bornak mondhattuk az estére. Nyalogattuk, ízlelgettük, mint gyerek a nyalókát és közben el kellett ismernünk, hogy az érettség legjobb fokán áll a bor.

Hozza a klasszikus vörösbortól elvárt stílust tannin és extrakt tekintetében olyannyira, hogy hosszú idővel a kiürülés után is ott csordogál a pohár falán a glicerines extrakt mindenhol. Igazi brutál beltartalom, nagy testtel és határozottan tartó savgerinccel, miközben Franc módon gyümölcsös és könnyedén, erőlködés nélkül elegáns a pohárban forgatva, szagolgatva és a kortyot ízlelgetve. Kinek is tűnik fel ilyen szépségek mellett a kicsit magas alkohol, amely megbújva, finoman melegíti az embert, miközben a megfejtésen gondolkodik. Van is mit megfejteni, hiszen olyan villányi iskola ez, amire méltán lehetünk büszkék. Nagyon kiegyensúlyozott, remek arányokkal. Amikor tanítottak, azt mondták, hogy a harmónikus szóval bánjunk csínján. Eddig nem is nagyon dobálóztam vele, pedig néha elfért volna, de itt most megengedhető, hogy kijelentsük: a borunk nagyon harmónikus. „…amilyen a Kopár volt anno, amikor még jó volt”.

A Cabernet Franc amúgy is jól áll Villánynak – én is inkább erre teszem a voksom a Sauvignonnal szemben – és ez itt tényleg egy iskolamunka. Ha ehhez hozzávesszük az árát, akkor pedig egy irgalmatlan best buy cimkét kellene a nyakába varrnunk (de egyébként is igyekszünk a legjobb dolgokat elhozni nektek). Ezeket a minőségű kortyokat ennek a többszöröséért lehet levenni a polcokról nagyobb nevektől. A szűretlen mivolta pedig egy olyan kuriózum, amin megintcsak sokáig lehet beszélgetni a társaságban, hogy látszik-e, érződik-e. Szerintünk nem. Ezzel együtt úgy érezzük, vigyázni kell vele, mert okozhat kellemetlen meglepetést, ha sokáig tartogatjuk a polcok vagy a pince mélyén. Most csúcson van, úgyhogy meg kell kóstolni és meginni a családdal, a szeretteinkkel, a legjobb barátokkal, a legkedvesebb kollégákkal vagy csak egyedül, a fotelben űlve, kinyújtózva bámulni magunk elé és kikapcsolni egy röpke 15 percre a rohanásból.

Egészségetekre!

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron