Termékek Menü
0

Nehéztüzérség reloaded, avagy hogyan győzi le a Villány-Szekszárd válogatott az olaszokat.

Mr. Red
2016-10-16 09:59:10

A borok zömét étkezéshez szánja a borász. Nem könnyű ezért a bortesztelő feladata, akinek vízen kívül nemigen engedélyezett semmi más, nehogy eltérítse a nedűk természetes ízeit, jellegét. Olyan a munkánk, mintha terepjárókat tesztelnénk országúton: a gépkocsi azon, legfontosabb erényeit, mely tulajdonképpen a célja a létezésének, nem feltétlenül tudjuk megtapasztalni, közben meg panaszkodunk, hogy hangos, sokat fogyaszt és nem elég komfortos. Nesze neked!

Itt vannak például az olasz borok. Általános a vélekedés, hogy az átlag, mindennapi talján szőlőlevek kóstolói szempontból tulajdonképpen gyenge minőségűek: gyakran vékonynak, jellegtelennek érezzük őket. Csakhogy ezt az olaszok nagy ívben lekakilják, ők nem elemezgetni akarják a bort a foguk között átszűrve-szürcsölgetve, egy kis kortyot háromszor-négyszer átforgatva a szájban, hanem valamelyik tésztacsodájukhoz isszák két pofára. Arra pedig tökéletesen megfelelnek.

Azt se tagadjuk le, hogy ha megfizetjük, akkor a világ legtestesebb, legkomplexebb vöröseinek egy részét is fellelhetjük náluk, de ezeknél épp úgy, ha nem hatványozottan igaz, hogy nem feltétlenül fogjuk élvezni őket egy laboratóriumi kóstolgatás vagy egy beszélgetés során. Ezekhez is enni kell, sőt ezekhez kell igazán: egy fűszeres marharagú, vagy egy vadpörkölt remek kísérői lehetnek például.

Hárságyi Pince - Cabernet Sauvignon 2012 (Villány)

Nem véletlen a bevezető, pontosan így jártam evvel a tétellel is: ez első korty után azonnal félretettem, egyrészt mert úgy tűnt, némi szellőztetés nem fog ártani neki, a fő indok azonban az volt, hogy ez a bor is csak kajával értelmezhető, magában túlontúl testes és tanninos.

A nagyon sötét színből már látni, hogy ez komoly anyag. Gyakorlatilag fekete, csak a szélein van vörös, a sötét magon nem tud áttörni a fény. Kompex (de nem erős, inkább visszafogott), füstös-dohányos, szedres, medvecukros illat.

2 nappal később vettem elő, amikor valami hozzá illő étket is keríteni tudtam. Ekkor már egy jóval szelídebb, kerekebb formáját mutatta, de azért a tanninok még mindig odab@sztak. Elég tapadósak még, de a selymes, sűrű anyag azért elbírja, ellensúlyozza a hatást. Hiába tartja ugyanis határozott savgerinc ezt a komoly felépítményt, az összbenyomás mégis finoman krémes, lágy. Határozottan karakteres fűszeresség teszi teljessé, fűszerpaprika és némi gyümölcsösség a háttérben.

Hát egy kicsit más ez, mint a ’09-es, az épp a finom egyensúlyával és a relatív könnyedségével fogott meg anno. 2012 nagyon meleg év volt, úgy tűnik, nagy a kísértés a borászok számára, hogy a sűrű, krémes anyagot újhordóba tegyék és egy hosszan érlelhető, nagy bort készítsenek belőle. Bár 2009 is piszok meleg volt, ha jobban belegondolok.

Nem is érdemes ezen rugózni, ez a szép ebben a szakmában, hogy minden évjárat más. Ez itt egy komoly, finom nedű, további érlelési potenciállal. Határozottan ünnepi asztalra, erőteljes, fűszeres ételekhez ajánlott (vörösboros marharagú, vadpörköltek, steak).

Németh János Pincészet – Serius 2011 (Szekszárd)

Itt is a 2009-es volt a nagy kedvenc, ’11-től hasonlóan nagy dobást vártam. A mélybe hajló, meggy-bordó szín, a közepesnél mélyebb, sűrűbb testre utaló mozgás nem is okozott csalódást, ebből még bármi lehet, gondoltam. A füstös-földes illat, meggyel, aszalt szilvával, és közvetlen bontás után némi céklával tovább fokozta az izgalmakat.

Ízben gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint amit az illat ígért: a korty valószerűtlenül meggyes, később jön a többi összetevő és a szavasgombás-aszaltszilvás jelleg. Az élénk savak végig ott pezsegnek a nyelven, nem engedik ellustulni, elszélesedni a bort, pedig amúgy – szinte érezni – hajlamos lenne rá.

Az alkohol nem kevés, nagyon darabjai szedve a tételt akár soknak is mondhatnám. A tanninok viszont példaszerűen érettek, elsimultak, a hordóhasználat szerintem tanítani való. Épp e miatt, és a szép szekszárdi gyümölcsösség okán, nem süpped bele a hasonló árfekvésű (villányi és külföldi) nedűk gyakran tanninbomba mázzal álcázott ürességébe.

A 2009-es etalon eleganciáját talán nem hozza ez sem, de közel van hozzá. Ünnepi asztalra százszor inkább ez, mint egy ötezer forintos olasz tétel. (Ha már ide kevertem szegény digókat.) Mert komplex, minden korty egy kicsit mást mutat. Hol a szeder és a kávé, hol a dohány és a fűszerek kerekednek felül. Ja, amúgy Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot és Syrah az összetevők, ha ez bárkit is érdekel.

Kiegészítés: az olasz borokról írtakat, egyszerű turistaként, továbbra is tartom. Tengerparti kisboltokból, vagy a nyaralóhelyhez közeli Sparból, 20 euró alatt jó vöröset még nem ittam. Valószínűleg az ottani Koch, Hilltop és Teleki tételeket emelem le a polcról feszt, jól túlárazva. Idén azonban – a cikk megírása után – részt vettem egy kinti kóstolón. A fiatalabb generáció arra felé is máshogy gondolkodik, konstatáltam. Hét-nyolc-tíz pénzért is találtam remek, gyümölcsös, izgalmas tételeket. Azaz, ismét bebizonyosodott az, ami ezen blog létezésének is oka, hogy némi háttérismerettel felvértezve a megfelelő helyeken kell keresgélni, máskülönben igen könnyen a felárazott középszer martalékává válunk.

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés Gondolatok
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron