Termékek Menü
0

Nagyot markolt, keveset fogott

Mr. Red
2017-11-25 15:42:09

Kicsit aggódtam, és már előre sajnáltam a szervezőket, hogy sikerült a Bordói Nagykóstolóra időzíteniük a kézművességet és a természetességet zászlajára tűző fesztivált. Aggodalmam alaptalannak bizonyult, ugyanis az élvezhetőség határát súrolóan sokan voltak, amely tény csípőből rúgott fel mindennemű előzetesen eltervezett kóstolási sorrendet. Ahhoz a pulthoz mentünk inni ugyanis, ahová odafértünk, nem ahová szerettünk volna.

De ne szaladjunk előre, az első negatív benyomások rögvest az érkezés után beköszöntek. Először is, a Millenáris nem egy Corinthia ugyebár (nem csak vs Bordói Kóstoló, hanem – emlékeim szerint -  ez a hepaj is elegánsabb helyszínen indult anno). Az indusztriál dizájn nekem nem bejövős, kultúros falunap jelleg uralkodott az alkalmi helyett (ami szerintem egy ilyen eseménynek inkább dukál). A tematika sem volt teljesen világos: mindjárt az első asztal, amibe beleütköztünk, többféle borász tételeit kínálta, melyek közül – mint az utóbb kiderült – néhányan egy másik pultnál személyesen is képviseltették magukat.

Előzetesen felhívták a figyelmünket arra, hogy nem érdemes otthon ebédelnünk, mert jobbnál jobb ételek közül is válogathatunk majd.  Hmm, hogy is mondjam? A kínálat erőteljesen saláta-hangsúlyos, az adagok pedig minimálisak voltak, mintha egy anorexiás nagygyűlés büféjébe tévedtünk volna, mely enyhén szólva is inadekvát koncepció egy borkóstolón. Hogy jót is mondjak: az online szavazás és az eredmények valós idejű közzététele jópofa húzás.

A legnagyobb probléma azért mégiscsak a borokkal volt. Elhívtam egy – a borászattal (egyelőre) kevésbé mély kapcsolatot ápoló, mondhatni laikus – barátomat, na majd most jól seggre esik és örökre megtanulja, milyen más élményt nyújtanak a naturális nedűk. Hát megtanulta… Egyetlen komolyabb, testes vöröset sem tudtam neki mutatni, a pinot-kadarka-alap kékfrankos vonalon a pincészetek nem tudtak túllendülni. Illetve, amelyek mégis, azok elhozták a ’14-es sorukat. Szuper. Így nehéz lesz a nagyérdeműt átcsábítani a Gere-Bock-Sauska vonalról.

Ittunk azért néhány kiemelkedő tételt, például Barta és Szecskő Hárslevelűje pazarnak bizonyult (mindkettő ’16-os). 2016-ot, úgy látszik, szerette a fajta, még Losonci Bálint narancsbor-lightja is igen kellemes lett belőle (a „még” a technológiának szól, nem Bálintnak). Megjegyzem, Bartától a furmint is igencsak rendben van, néhány gyengébb év után, azt hiszem, ’16-’17 nagyon jó évjáratok lesznek fehérben. Üdeségével meglepetés volt Szászi Endre 2017-es Pinot Gris-je. ’14-ből mi legyen jó, ha nem a pezsgő, de a Pelle Pince nem csak abban dobott nagyot, hanem édesben is: Szamorodnijuk ebből az évből, állítom, az utóbbi idők legjobbja.

A vöröseket inkább hagyjuk… Még egyszer leírom azért: több borászathoz egyszerűen nem fértünk hozzá, úgyhogy lehettek még szép tételek az általam felsoroltakon kívül is.

Nemes célt vállal fel ez a szervezet és az általuk jegyzett fesztivál, de mintha a résztvevők nem vennék teljes komolyan a kultúr-missziót. Zömmel locsoló-borokat hoztak, de volt olyan borász is, akinél nem volt száraz tétel, mondván, úgyis eladta már mindet. Könyörgök, nem kereskedelmi partnerek részére szervezett bemutató ez! Ide a legszebb tételeket kellett volna elhozni, amikkel cáfolni lehet a kézművességet érő gyakori támadásokat és oszlatni a természetes borokat övező általános értetlenséget.

Egészen biztos vagyok benne, hogy bármelyik kisebb pince el tudja szépen magyarázni, miért nem éri meg neki (pénzügyileg) odatenni magát egy ilyen rendezvényen (márpedig itt zömében ilyen borászatokról van szó), de engem ez fogyasztóként a legkevésbé sem kell, hogy érdekeljen, azt hiszem. Tokkal-vonóval (taxi, kaja, belépő) egy ilyen happening 50 rugó including barátnő, ennyiért pedig elegánsabb helyszínt, kisebb tömeget, rendes kaját és jó borokat elvárni nem túlzás talán. De lehet, csak én gondolom így.

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Gondolatok