Termékek Menü
0

Most akkor írjuk vagy sem?

Mr. White
2016-03-17 11:36:22

Most akkor írjuk vagy sem?

Elég jó érzékkel szoktunk vadászni a borok között. Talán találóbb lenne azt mondanom, hogy a borászok között. Eleve van egy kör, akinek a borait kóstoljuk, és ahogy időnk engedi, úgy nézünk körül további pincék után kutatva. A kóstolókról nem is beszélve, amikor sok lehetőség van arra, hogy kicsit körbenézzünk. Kedvelt borászaink tételeit is éppen elég kóstolni, így előfordul azért, hogy lecsúszunk valamiről. Noha az általuk készített borokban nem szoktunk csalódni, ahogy ti sem – legalábbis akik adnak a szavunkra –, időnként mégis beleszaladunk olyanba, ami minden elismerés mellett sem klappol a számunkra. Ettől még lehetnek jó borok, megtalálhatja a célcsoportot, mi viszont ragaszkodunk az önmagunkkal szemben támasztott mércéhez, ugyebár. Legyen ez most egy ilyen mese.

Folly Arborétum – Budai Zöld 2014 /Balatoni borvidék

Komoly elvárásokkal indultam neki a kóstolónak. Szeretem a fajtát – a badacsonyi zöldet, a szerémi zöldet, mint Gombóc Artúr –, jó az út, amin a Folly lányok járnak, iszonyatosan szerettük a 2013-as évjáratot. (Olvass bele, ha érdekel!) Már nem is annyira reduktív rajongó barátom egyik kedvenc 2015-ös tétele volt, szinte megbabonázta a bor. Mondanom sem kell, magasabban volt a léc, mint Bubka merte volna rakni. Az is hozzátartozik, hogy ezt a lécet nem mi tettük oda. A pincészet remek 13-as munkája vált a jelenség kiváltójává. Volt már tapasztalatom, hogy a fajta tud egy friss vonalat, tud egy öregedő másik arcot mutatni, ami csak az idő miatt öregedő, egyébként közel sem öreg. A tetejébe van olyan borász, aki kifejezetten érlelni szereti a fajtát…, szóval nem is egyszer néztem meg.

A rossz hír, hogy egyik kóstolás alkalmával sem győzött meg igazán, nemhogy nem találtam a 13-as felütést, de kifejezetten szomorúvá tett. Tömény citrus, az első alkalommal szinte már zavaróan nyomulós volt. Második alkalommal ugyan csillapodott valamelyest, de a gerinc megmaradt. Töméntelen citruskert, túlzó fű, ütős, sziporkázó savak. Sokszor utaltam erre, amikor 14-es borok kerültek terítékre. Nem mondom, hogy rossz, hogy ihatatlan, mert mindkét alkalommal elfogyott a palack. Tisztán, fröccsben, inkább az utóbbi. Bizonyára sokan vannak, akik alapvetően ezt szeretik, vagy legalábbis jobban viseltetnek iránta. Ezért megszólni nem lehet, de rajongani sem tudnék érte. Ez van. A barátomból sem lett törzsvevő erre az évjáratra.

Sziegl Pince – Birtokfehér 2014 /Hajósi borvidék

Balázs munkájáról is több jót szoktunk mondani, mint amit el lehetne viselni józan emberként. Ahogy azonban az életben máshol is, nem sikerülhet minden. A 2013-as Birtokfehér – itt olvashatsz róla – volt tulajdonképpen az a bor, ami miatt felfigyeltünk Balázsra. Ez egyrészt a pince boraival szembeni elvárásunkat is az egekig emelte, másrészt a Birtokfehér irányában táplált rajongásunkat is megalapozta. Sokszor nem szerencsés, ha ez történik. Most sem.

Nem azért, mert Balázs elfelejtett jó borokat készíteni, nem azért mert nem akar jót csinálni. Egyszerűen nem jöhet össze mindig, minden. Rosszul is érezném magam, ha nem így lenne. Kénytelen lennék azt hinni, hogy a borászok valamiféle csodalények.

Tartalmas, van is benne alapanyag, még azt is mondom, hogy nagyon jó az illata. Valahogy azonban a korty nem adja ki azt, amit keresünk. Sem az előző évjáratban mutatott telt érzetet, a test vezette magas tartalmat és a kiegyensúlyozottságot sem. Nekünk kicsit sok volt a citrusosság, amit már inkább fanyarnak mondanék. Friss, nem összeérett bornak titulálva próbáltam menteni a menthetőt lelkesen és kitartóan. Bő 7 hónappal később újra nekiveselkedtünk. Nem mutatta jobbnak magát.

Ugyanaz a határozott citrus vonal, nyers, erőszakos nyomulás. Fröccsben sem éreztem jobbnak és megmaradt a csalódottság bennem. Szerettem volna, ha jó. Szerettem volna, ha olyan, mint a tavalyi. Szerettem volna, ha olyan maradt volna, mintha soha nem fogyott volna el az a bor, amit szerettünk. Rá kell azonban ébrednünk, hogy semmi sem tart örökké.

Végül azért is írtam meg ezt a cikket, mert azt gondoltam, jó tanulság ez nektek is. Sok olyan ismerősöm van/volt, akik egy vagy két olyan borhoz ragaszkodtak hosszú ideig, amibe egyszer beleszerettek. Azóta is azt isszák, mert kísérletezni nincs kedvük/türelmük, noha az a bor már saját bevallásuk szerint sem ugyanaz. Ez sem volt egy utolsó szempont, amikor belevágtunk ebbe a web-shopba és blogba: kimozdulni ebből a rutinból és megmutatni, mennyire szépek, változatosak a borok, amikkel találkozni lehet. Ha egy kicsit tudunk segíteni, már jó. :)

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron