Termékek Menü
0

Konzisztens minőség hosszú távon – Benedek Pince

Mr. Red
2015-06-19 10:00:00

Konzisztens minőség hosszú távon – Benedek Pince

 

Péter néhányszor már kikérte a véleményünket a munkájáról és arról az irányról, amit felvállalt (vagy amibe belesodródott). Ezeken a beszélgetéseken úgy éreztem, valamelyest zavarja, hogy vele kapcsolatban leggyakrabban a jó ár-érték arány merül fel. Főleg, hogy a Mátrát körüllengő – historikusan nem feltétlenül pozitív - megítélésből éppen azon társai, barátai tudtak kiemelkedni, akik a kézművesség, biodinamika, alacsony tőketerhelés és az adalékmentesség varázsszavak által vert hullámokat meglovagolva bátran árazzák a boraikat. Péter is szeretne nagy bort csinálni, nem csak jó vételeket, ez érthető.

Nem hiszem, hogy teljesen meg tudtam nyugtatni, ezért nekifutok újra. Munícióul az újabb próbálkozáshoz a téli síelések alkalmával Ausztriában fogyasztott fehérborokkal kapcsolatos élményeim szolgáltatják az alapot. Szeretem a wachaui rizlingeket és zöldveltelinit, nem utolsó sorban a megbízhatóságuk miatt: a termelők és az évjáratok mélyebb ismerete nélkül is korrekt áron, jó minőségű italokat lehet bármelyik bolt polcáról leemelni belőlük. Ezek nem feltétlenül nagy borok, de szakmailag kikezdhetetlenek feszességükkel, gyümölcsösségükkel (zavarossal vagy rossz illatúval még sosem találkoztam), ízben és textúrában is tudnak némi komplexitást felmutatni, kiegyensúlyozottak, és ami a legfontosabb, hogy eddig mindenkinek ízlettek, akivel ezeket megkóstoltattam.

Szerintem a Benedek pince ezt a megbízhatóságot, konzisztenciát képviseli idehaza, fehérborait még stílusában is ehhez a vonalhoz tudom sodorni. Bizony kell ilyen is, nem lehet mindenki három hektáros garázs-borász, akinek csak prémium tételei vannak és akit – folytonos kísérletezései miatt – csak egy szűk réteg tud követni és értékelni. A tömegtermelésre berendezkedett giga-borászatoknál viszont több kell – az ő tételeiknek se íze, se bűze, hiányzik belőlük az egyéniség. Éppenséggel több ehhez hasonló (közép)méretű és felfogású pince kellene, melyek ideológiáktól mentesen képesek a technológiát a minőség és az ésszerű ár szolgálatába állítani, ugyanakkor megjeleníteni a hagyományos értékrendet is a családi gazdálkodás keretei között. Magas minőségű, kontrollált alapanyagból, modern technológiával, átlátható méretben – ez a fölfogás a gasztronómia egyéb területein már gyökeret vert (lásd kábé az összes gourmet éttermet).

Benedek Pince – Epreskert chardonnay 2013 /Mátra

Világviszonylatban chardonnay-ból készítik a legkomolyabb fehéreket, nálunk erről azért még nem beszélhetünk. Itt fele-fele arányban keveredik a hordó és a tartály, szerintem ez jó irány és arány, így a fajta összes erényét ki lehet domborítani.

Mélyebb szín, közepes testre utaló mozgás és korona. Ananászos illat, némi főtt kukoricával és kerti virágokkal. A fenti eljárási mód miatt megmaradt a savas, könnyed, természetes jellege, de kapott egy kis testet és mélységet is. Még jó inni, de már meg is éri fogyasztani. Nagyjából azt tudom mondani rá, amit eddig fejtegettem: csuklóból hozza a megszokott minőséget, úgy, hogy azért az évjárat is visszatükröződik benne.

Nekem a kicsit melegebb évben készített '12-es marad az etalon, de ez is rendben van. Palackban még tuti, hogy sokat érik, ahogy az megtörtént Peti boraival korábban is. Én egy-másfél évig még tuti félreteszem. Jó tanács: ne hűtsük túl, mert a szépségei a megfelelő hőfokon (10-11 fok) jönnek ki.

Benedek Pince - Kékfrankos rozé 2014 /Mátra

Hajósi szakmabéli barátunk kóstolta Janó rozéját, neki nem annyira jött be. Ő a savasabb, kékfrankos alapúakat kedveli, mondta. Így is van jól, ízlések és pofonok. Én például meg nem enném a pacalt, de van aki rajong érte. Úgyhogy neki ezt ajánlom, nem a pinot noirból készültet.

Szép hagymahéj szín, amit én sokkal jobban kedvelek, mint a körömlakk árnyalatokat. Hibátlan gyümölcsös-virágos illat. Ficánkoló savak és sok gyümölcsös, tökéletes rozé, nem találok benne kivetnivalót. Az enyhe szénsavval, amit kapott, magában is okés, fröccsbe pedig egyenesen zseniális. Feszes, ropogós, rozétól pedig éppen ezt várjuk.

Ennyi. Tipikus megjelenítője annak a gondolatmenetnek, amit eddig fejtegettem: Peti minden évben korrekt, jól fogyasztható (és könnyen eladható) rozét tesz le az asztalra. Az évjárat, a terület minimálisan visszaköszön benne (jelenleg frissebb, savasabb kicsit, mint tavaly és az előtt), de a minőség ettől még sztenderd. Ráadásul nem érzed úgy, hogy tömegtermék lenne.

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron