Termékek Menü
0

Kékfrankos este

Mr. Red
2015-02-04 09:00:00
Kékfrankos este

Megérkezett a '13-as Kékfrankos Ludányi Balázstól, az új Centurio vörösek lekóstolása pedig mindig „esemény”. Már annak, aki nem tesztelte folyamatosan hordóban őket (hú, de nagyképű voltam most...). Szóval rittyentettünk egy szűk körű kóstolót a happening köré, ennek első felvonásában összekóstoltuk a kékfrankost az előző évjárattal és egy 2011-es Bodri válogatással. /Centurio Szőlőbirtok/Ludányi Balázs - Kékfrankos 2013, Centurio Szőlőbirtok/Ludányi Balázs - Kékfrankos 2012, Bodri Pincészet - Faluhely Kékfrankos Válogatás 2011

Centurio Szőlőbirtok – Kékfrankos 2013 /Mátra

Azt hiszem, rendszeres olvasóinknak (van ilyen?) már nem lehet meglepetés, hogy Balázs közös nagy kedvencünk Mr. White-tal (ahogy Mátra úgy általában). Nem is tudom minek kellene történnie, hogy ne ajánlgassuk ezerrel a borait. (De tudom, annak, ami meg is esik gyakran, hogy kifutnak a piacról.) Egyszer talán már el is neveztem őt Kékfrankoskirálynak, mert csodát tud művelni ezzel a fajtával – mondjuk kötve hiszem, hogy a becenév gyökeret vert a magyar szaksajtóban, de sebaj, ami késik, az nem múlik!

Nagyon kellemes, enyhén karamellás illattal nyit. Közép-mély, meggyes szín. Nagyon tiszta, természetes ízvilág, gyönyörűen hozza a kékfrankos szebb, szelídebb, mosolygósabb oldalát. Annyi kiegészítéssel, hogy sokkal gyümölcsösebb, mint bármi, amit eddig kékfrankosból ittam.

Tannin alig, az alkohol belesimul a testbe, a savak, amit ettől a fajtától várunk (főleg ilyen könnyedebb stílusban), ott vannak, de szépen belesimulnak az összképbe azok is. Úgy adnak gerincet, karaktert, hogy nem válik zavaróvá, dominánssá.

Nem egy „nagy” bor, de nagy-szerű. Nagyszerű. Vágod? Ez már megint egy olyan Ludányi bor, amit bárhol, bármikor, bárkinek. A társaságnak is legjobban ez jött be az est folyamán, pedig toltunk ám a kóstoló végén komoly vöröseket a kékfrankosokon túl is. Ez, azt hiszem, önmagáért beszél.

Jó tanács: ezúttal hallgassatok rám, és vegyetek belőle most! Legutóbb a Hárslevelűnél is szóltam, hogy MUST HAVE, meg BEST BUY, de addig vártatok, amíg elfogyott (most keresik sokan, miután már az összes blog megénekelte az erényeit – csakhogy most már késő, kifogyott a piacról).

Centurio Szőlőbirtok – Kékfrankos 2012 /Mátra

(Nem első alkalommal kerül az asztalunkra és nem is az első írás róla. Ha érdekel miket mondtunk róla fiatalabb korában, akkor klikk ide vagy a másik cikkért ide. Mr. White)

Ennek kicsit élénkek voltak a savai legutóbb, ezért gondoltam, hogy az idő jót fog tenni neki. Úgy is lett. Mélyebb tónusú, lilás szín, az illat is komplexebb, füstösebb, érleltebb benyomást közvetít a szaglószervbe. A savak még mindig dominálnak, de most már azért sokkal szebben simulnak a – közben elmélyült, integráltabb - testbe. A gyümölcs, és a frissesség még mindig ott van a szeren, de egy selymesebb textúrával párosulva, mint legutóbb.

A tannin is komolyabb egy fokkal, így éppen jó átvezetésnek bizonyult a következő tételhez. Azért nem olyan kerek történet, mint az előző, az acid még mindig egy picit túlzó a testhez képes, nagyon vezeti a kortyot, a gyümölcsössége pedig lanyhult valamelyest, ergo nincs meg az a törékeny, tökéletes egyensúly, mint a '13-as kis-tesónál. De őrzőm még tovább azt a két palackot, amim maradt, jövőre újra kipattan az egyik, szerintem akkor már tökéletes lesz.

Bodri Pincészet – Faluhely Kékfrankos válogatás 2011 /Szekszárd

Amikor Szekszárdon járunk (ez elég gyakran fordul elő), két helyre biztosan benézünk. Az egyik a Bodri Pincészet étterme, nem csak azért, mert ilyenkor mindig kapok ajándékba valami finomat az unokatesómtól (Pölöte Norbert, az Optimus étterem vezetője), hanem mert a környéken messze ez a legjobb hely egy finom ebéd vagy vacsora elfogyasztására. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen. A másik a Kávé Háza 1927 – ha szereted a jó kávét, halálos vétek kihagyni.

Az este teljes soráért klikk ide. (A sor elején és végén levő borokról is jön a cikk hamarosan...:) Mr. White) 

Továbbhaladunk a kékfrankos íven egy '11-es, dűlő-szelektált tétellel a pince prémium sorából. Mondanom sem kell, ezért sem fizettem – itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem!

Ahogy azt várjuk, egy fokkal mélyebb szín. Illatban mondjuk ugyanezt nem állíthatom, mert eléggé zárkózott, nem igazán üt orrba egy súlyosabb, komplexebb aroma. Ahogy melegszik, azért megjelenik némi konyakmeggy és vanília.

Egyszerre tesz rám mélyebb és ugyanakkor felszínesebb benyomást kóstoláskor. Mélyebb, mert a tannin több, az alkohol pedig magasabb, mint eddig. A kortyközép ugyanakkor kicsit kong, valahol valami kiölte belőle a természetességet – tőketerhelésben szerintem ez sem lehet gyengébb, mint az eddig kóstoltak, sőt. De mégis. A zárkózott illathoz képest viszont meglepően gyümölcsös a korty, azaz alapvetően nagyon is rendben van, csak éppen egy fokkal mesterkéltebbnek tűnik, mint Balázs tételei. Több a hordó? Valószínűleg azért.

Közelebb van a soproni-osztrák stílushoz, amúgy. Korrekt, jól iható cucc, ha nem a Centuriók után toljuk, szerintem kedvelnénk. Még simán érlelhető tovább. Megint ugyanarra a következtetésre jutottam a Bodri birtok kapcsán, mint eddig mindig: sztenderden hoz egy kiszámítható, jó színvonalat. Én speciel szeretem a meglepetéseket, némi fineszt, de az átlag borisszának, akinek igénye a konzisztencia és a megbízható minőség, nagy segítség egy ilyesfajta borászat: bátran tud a tételeihez nyúlni, gyakorlatilag minden alkalomra talál valami korrektet a széles választékból.

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron