Termékek Menü
0

Hogyan üssünk el egy napot a Hajósi pincefaluban?

Mr. White
2016-01-12 13:29:38

Hogyan üssünk el egy napot a Hajósi pincefaluban?

Tervezetlen hosszú hétvége, megspékelve azzal, hogy a család másik fele sincs otthon? Borszerető embernek igazi Kánaán. Különösen akkor, ha „ezer éve” nem tudott kiszabadulni az asztal mögül és nem volt része egy jó borvidéki sétában. Néhány telefon a borászoknak, sofőrkeresés, mókában társkeresés…, és kész is a hívó szó: irány Hajós!

Volt idő, amikor el sem tudtam volna képzelni, hogy választott úti cél lesz a hajósi pincefalu. Napjainkban meg navigációra sincs szükség, hogy odataláljak, elboldoguljak a központi területen, a pincék között. 1200 présház azért nem mulatság. Ha csak úgy beesel, nem tudod kihez mennél, nem tudod hol a jó és ezeken felül még egy guide sincs veled, akkor elvesztél. Hidd el! Előfordul, hogy odamész és nem is találsz bort…., na ez a kellemetlen része. Lemész, bort találsz ugyan, de nem túl erőset. Ez a leggyakrabban előforduló eset. Egyébként pedig, ha biztosra akarsz menni, akkor menj olyankor, amikor fesztivált tartanak. Írtunk már róla, az a tuti. Felméred a terepet és utána tiéd a világ. Ahogyan most az miénk is.

Borvidéki séta. Na, persze. Gondolhatjátok mennyit sétáltunk. Na, jó, azért egy dűlőlátogatás belefért. Sziegl Balázs (Sziegl Pince) barátunk éppen készítette elő a dűlőt a telepítéshez. Tisztították a sorokat és a munka közepette beavatott minket a terveibe, a telepítés izgalmaiba. Mesélt az oltásról, a klónokról – nem, ezek nem Star Wars klónok – és ilyenkor elképesztően élvezem, amit csinálok. Nyilvánvalóan nem összehasonlítható az ismeretem az övével, de azt veszem észre a látogatások alkalmával, hogy egyre mélyebben járok. Időnként pedig olyan mélyre beépülnek dolgok, hogy egyenesen alaptudásnak nevezhetjük. Ez viszont csak a hab volt a tortán. A torta maga még a pincénél egy gyors pinceellenőrzés volt, ahol megnéztük a fejlődést és a mocorgó friss tételeket. Semmi sem végleges ilyenkor és tulajdonképpen mindenből lehet még bármi, így azt hiszem a „mocorgó tételek” ezúttal nagyon is találó. A 2015-ös Irsai Olivér mindenesetre biztató arcát mutatta – személy szerint azt gondolom nem lesz olyan vastag, mint a tavalyi – és már gondolkodom a lekötendő mennyiségen. A többi is izgalmas, lesz benne lehetőség és ezúttal talán a Balázsnál szokásos mennyiségi probléma sem lesz olyan égető. Különösen nem, hogy most időben érkeztünk. Annyira, hogy sikerül megfogni az éppen kifogyó 2013-as vörös és 2014-es fehér különítmény utolsó palackjait is. Ezekből is kóstoltunk persze, és legalább ennyire egyértelmű, hogy hoztunk is. :)

Időzavar első állomás. Rohanás az Oszvald Pincékkel egyeztetett találkozóra. Ezúttal is a szokásos találkozó Hinkel János barátunkkal, viszont már az új pincében. Legutóbb még erősen dolgoztak rajta, most a java már kész és látogatható is. Itt is végignéztük a tartályok és hordók tartalmát a pincében. Jobb lenne lelőni a poént a végén, de itt fogom elmondani: iszonyatosan érdekes, hogy azonos területen, közel azonos mentalitással dolgozó srácok munkái között milyen különbségeket lehet felfedezni. Technológiában, lehetőségekben, zöldmunkában és sok apróságban vannak a különbségek, de éppen emiatt nagyon szépen követhető, hogy milyen felelőssége van a borásznak. Fehérek és rozék az első sorban, ebből Oszvaldéknál lesz egy szép bemutató. Most is megbeszéltük, hogy nem kapkodnak, nem sietnek, mindennek hagynak időt kialakulni. Emiatt talán nem lesz friss bor az asztalon, november elején, de nem is baj. Ráérnek. Egyébként is a természetet sürgetni nem szabad. Megnéztük magunknak a huncut barátunkat – Kékfrankos-Merlot –, kinéztük a palackokat, amikre még igényt tartunk még és jött is a telefon.

Időzavar második állomás. Jó társaságban, jó borok mellett rohan az idő. Ennek mindennél jobb bizonyítéka, hogy már majd 4 óra volt mire megérkeztünk Huber János (Huber Pince) pincéjéhez. Szerencsére volt dolga ott, így nem ránk várva pazarolta az idejét. Folytattuk hát, amiért jöttünk. Kóstolgattuk a friss borokat, kritizáltunk, marketingről beszélgettünk és összességében kiválogattuk magunknak, hogy mit is fogunk visszanézni és levadászni később. János a vörösborok terén szokott érdekeseket húzni, így a mostani látogatás célja is a 2013-as Kékfrankos és Cabernet Sauvignon borok körül forgott. Elsőként Mr. Red kóstolta őket, ő is írt róla – lásd a linkek -, de egy huszáros vágással azt mondta: „Majd lekóstolod és eldöntöd, mennyit hozol!”. Mit mondjak…, vagy kevés lesz vagy sok, én mindenesetre hoztam szépen. :)

Borászok jönnek-mennek, emberek nézelődnek be az ajtón, beszélgetés, üzletelés, komolytalan viccelődés, miegymás. El is rohan az idő. Hazafelé indulva bolyongunk még egy kicsit a faluban – naná, hogy a sofőr soha nem járt még itt –, de ez is csak egy jó apropó, hogy az autóból kiszállva újabb és újabb képeket készítsünk. Egészen magával ragadó az atmoszféra. Hol nyugdíjas öregek üldögélnek a présház előtt és kóstolgatják egymás borát, hol bográcsozós mulatozó társaság hangja veri fel az utca csöndjét, hol pedig mi vihogunk a fényszennyezettség nélküli eget kémlelve, miközben igyekszünk nem megzavarni a fotóst és a hosszú záridőt.

Kedvet kaptál egy családi túrához?

A mostani túránk képekben - KLIKK IDE

Szólj, nekünk és segítünk!
 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Borvidéki látogatás
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron