Termékek Menü
0

Észrevehető fejlődés – Etyek a felemelkedés rögös útján (Etyeki Borangolás)

Mr. Red - Mr. White
2014-09-04 16:09:17

Terepfelderítés céljából néha szerencsés meglátogatni egy-egy fesztivált, na persze az sem árt, ha az egy borfesztivál. Múlt héten tartották az etyeki borvidék központjában az etyeki borangolás nevű eseményt, ami a település saját rendezésű minifesztiválja. Elmentünk hát és megosztjuk veletek, amit ott láttunk, kóstoltunk. Ezek ismeretében talán ti is lelkesebben vágtok neki, az általában nagyobb tömegeket és más réteget megmozgató etyeki piknik eseménynek vagy a budafoki pezsgő- és borfesztiválnak.

Etyek megítélése nincs a toppon ismeretségi körömben. Hiába tett sokat a környék megismeréséért Rókusfalvy úr, épp az ő borai nem mindig meggyőzőek, ezért még nem sikerült a régióval kapcsolatos előítéleteket megfordítani. Gyengébb minőségű, savas, alapvetően pezsgő-alapanyagnak jó/készülő nedűket előállító borvidékként híresült el ez a környék, és ez a mai napig nem tudott lényegesen megváltozni. Vannak ugyan kevesek, akik hoznak egy stabil szintet, de ők vagy nem etyeki központtal dolgoznak vagy csak egyszerűen kevesen vannak a tömegekhez. Nézzük hát mit tud egy etyeki borfesztivál, az etyeki borangolás.

Ezért nem is csodálkoztam annyira, hogy csak lézengtünk a nyílt pincék napján – ha Etyek magára van hagyva, nincs körülötte felhajtás, hiányoznak a vendégpincék húzó nevei, igencsak gyér az érdeklődés. Pedig gyönyörű a környék, az időjárás ideális volt egy laza kirándulásra, de mégse pörgött fel a boogie szombaton. Ráadásul, mintha maguk az Etyekiek se vennék komolyan ezt az eseményt, nagyjából minden második pince ajtaja zárva maradt ezen a napon.  (Volt az több is, inkább voltak zárva, mint nyitva. Emiatt aztán nem is olyan jó móka a rendezvény egyik pontjától elkeveredni a másikig egy üres településen, ahol csak találgat az ember, hogy jó-e az irány. Valhol pedig a nagy méret tett be a korábbi egész településre kiterjedő fesztiválnak is. Borangolás a javából. Mr. White)

Pedig – és most meglepőt fogok mondani – a talpon maradt legények igencsak rácáfoltak az előítéletekre. Jó volt észrevenni, hogy a résztvevő pincészetek zöménél igényes, hozzáértő borászkodás folyik, nem sufni-tuning és helyben elfogyó műanyagkannás hupákolás. Legalábbis, amiket mi kóstoltunk (ránézésre kizártunk azért néhány pincét), azoknál ez volt a helyzet. Korrekt, helyüket megálló, megtaláló gazdák és borok voltak zömében a kínálatban.

A Kattra pincészet kóstolt tételeit például kifejezetten kiegyensúlyozottnak találtam, a '13-as olaszukat pedig bármikor szívesen fogyasztanám. Utóbbi palackja ráadásul 1200 pénzbe került, azaz ár-érték arányban is sikerült magukat reálisan pozicionálni. A Pinot-Merlot küvé is tetszett (1700 forint), a szürkebarátot a maradékcukor kicsit elvitte kommersz irányba ugyan (nekem nagyon Mr. White), de végső soron az sem volt rossz (de jó sem Mr. White). Ha már itt tartunk, a fajtaválaszték is legtöbb helyen jól illeszkedik a terület adottságaihoz: Sauvignon Blanc, Zöldveltelini, Rajnai Rizling és Chardonnay található szinte mindenhol. Vörösben pedig a Pinot-val próbálkoznak, ami a helyes út.

Vabrik Pince is korrekt tételeket hozott, nálunk a '13-as rajnai rizling és a '11-es VR küvé (Veltelini-Rajnai) működött. Utóbbi nagyon. Azzal a borral bárhol ki lehet állni és a borvidék hírét szaporítani, azt gondolom. (Széles a választék fajtákban is és készítési metódusban is. Emiatt mi ki is zártunk egyes tételeket és inkább módszeresen vadásztunk. A Szentesi Pince már megmutatta, hogy mit lehet művelni a rajnai rizlinggel korrekt hozzáállás esetén. Most a Vabrik Pince megmutatta azt, hogy ugyanezt lehet produkálni más pinceméretben is. Valahol azonban van valami huncutság, hiszen a ’11-es rajnai már nem mutatta azt, amit a ’13-as – mondhatnánk, hogy érthető -, de amikor a ’11 VR olyan feszes volt, akkor kicsit furcsa. Ennek még azért utánajárunk. Mr. White) Szerettem még a Gombai Pezsgőpince féle kézműves pezsgőt, ami a maga vadócságával együtt is a „vinnék belőle haza” kategóriát erősítette, főleg 2500 forintért. Palackos érlelésű, különleges ízvilágú pezsgőért ez nagyon jutányos ár. Ha már itt tartunk, én szívesen vettem volna többeket pezsgővel kivonulni, Etyek titkos ászai lehetnének a hagyományos készítésű, igényes, nem túlárazott habzó nedűk. (Valószínüleg bele is nézünk ebbe a tételbe és talán meglessük a borokat is. Mr. White)

A Zarándok pince ezúttal éhség miatt kimaradt, de egy korábbi kóstolás alapján őket is feltétel nélkül ajánlom. A Debreczeni & Ferenczi szőlőbirtok koncepciója egyelőre számomra túlontúl innovatív - fehéret Etyeken, vöröset Szekszárdon készítve összerakni a portfóliót-, el tudom én dönteni magam is, melyikből honnan szeretnék válogatni, de lehet, hogy hosszabb távon nekik lesz igazuk. (Bennem sok más kérdés is felmerült, de ha ebbe belemegyek, akkor végenincs cikk lesz ez is. Mr. White) Egyébként ott is korrekt tételeket vételeztünk. A Sonkamester természetesen most is nyitva volt, mellé települt egy kézműves sajtüzem, így ínyenc étkekben sem volt hiány.

Bár mindenhová nem jutottunk el, örömmel konstatáltam, hogy a régióban megmozdult valami – vagy nem dermedt meg a jól ismert nevek körül –, és egyre több az igényes, modern szemléletű gazda, a megfelelő hozzáállás és a pincetechnológiára való odafigyelés. Kifejezett fejlődést látok végbe menni ebben a régióban, amihez asszisztálni, azt figyelemmel kísérni, ne adj uram, folyamatosan tudósítani róla, egy borblogger számára hálás, ritkán megadatott feladat. Úgyhogy valószínűleg még jelentkezünk majd helyszíni közvetítésekkel innen.

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Borvidéki látogatás
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron