Termékek Menü
0

Egyet előre, egyet hátra – Orsolya Pince Olaszrizling 2012 és Pinot Noir 2010

Mr. Red
2014-07-17 11:49:04

Az Orsolya Pincészet régóta színes foltja (nem csak a címkék miatt, átvitt értelemben is) az egri borvidéknek. A maga kézműves mentalitásával az elsők között volt az országban a máshogyan gondolkodók között. Ettől függetlenül nem minden tételük telitalálat, mások viszont igazodási ponttá váltak számomra (pl. a 2009-es Kadarkájuk). A most kóstolt két bornál sem volt ez máshogyan, az egyik nagyon bejött, a másik nagyon nem.

Orsolya Pince – Olaszrizling 2012 /Eger

Az olasszal is kicsit úgy vagyok, mint amit a chardonnay esetén fejtegettem: annyifélét ittam már belőle, hogy magam sem tudom, milyennek kellene lennie úgy igazándiból. Ez a tétel is olyan nagyon „orsolyás”, hogy hirtelen nem is vágom, elrejti-e teljesen, vagy éppenséggel kihangsúlyozza a fajtát, annak erényeit. Talán az utóbbi, mert arról igazán nem ők tehetnek, hogy mások közelébe se jutnak ebből a fajtából ennek a mélységnek, komplexitásnak.

Illatban a likőrös jegyek és a pohárban lustán hömpölygő állag is késői szüretre és magas beltartalomra utal, az első korty meglepetésként is hat a szájat teljes egészében betöltő, olajos állagával. Hosszú lecsengés, mely végén a – szerintem inkább a magas alkoholtól, mintsem maradékcukortól eredő – édeskés jelleg finom mineralitásba úszik át. Mindezt a háttérben határozottan, de nem hivalkodóan támasztja meg a savgerinc. Ha utóbbi egy picit is kevesebb, gyengébb, az egész mutatvány összeomlana, de sikerült elkapni azt az egyensúlyt, amit (testben, alkoholban) még éppen elbír ez a csontváz.

Nem ezt fogod előkapni a rekkenő hőségben fröccsnek (bár annak is működik), de ünnepi asztalra, ünnepi menükhöz szerintem nagyon illene. Szép bor.

Orsolya Pince – Pinot Noir, 2oo? /Eger

A címke szemérmesen hallgat az évjáratról, talán nem véletlenül. annyit tudni, hogy 2013-ban palackozták. Ha tippelhetek, akkor a '10-es évjáratot. Azt, amiből a legtöbb jóérzésű borász nem hozott ki vörösbort. Persze mindig vannak kísérletezők, Bott Frigyestől és Losonci Bálinttól is ittam olyan vöröset ebből az évből, ami meglepően jó volt.

A szín a fentieknek megfelelően rozsdás-barna, mint egy öreg, oxidált, megfáradt bornál. Valamennyire ez a pinot és a 2010-es vörösek sajátja is, úgyhogy ez most gyakorlatilag borítékolható volt. Illatban még nem is lóg ki annyira a fajta által megszabott csapásirányból, de ízben nem tudja hozni azt a felhőtlen örömérzetet, a boldogsághormon-túldagolást, amit ettől a szőlőtől én várok. Savas, bántó karcosság veszi el a piros bogyós gyümölcsök ízét-illatát-zamatát. Érteni értem, miért hozta ki ezt a bort a borászat több éves hordós simogatás után, mert koránt sem vállalhatatlan, de más szempontból mégis jobb lett volna ezt eladni valaki másnak nyersanyagként. Amúgy se egyszerű idehaza a Pinot Noirt árulni, mert a bordói küvékhez szokott-szoktatott közízlés nem igazán érti, és ez most nem fog segíteni a megszerettetésében.

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron