Termékek Menü
0

A tét emelkedik - egri stílusgyakorlatok a Bukolyi műhelyből

Mr. Red
2015-01-30 16:51:43

 

Néha kicsit kemény vagyok Bukolyi Marcellal (legutóbb éppen a viognier alapú Eger Cottage-on kértem számon a konzisztenciát), de ez valamelyest természetes. Az ember fia már csak ilyen gyarló, azoknál automatikusan magasabbra helyezi a lécet, akiktől megszokta a kiemelkedő teljesítményt. Nemsokára az új, komolyabb vörösökről is megosztjuk veletek tapasztalatainkat, addig is melegítsünk be egy fehérrel és a „birtok-vörössel”.

Bukolyi Családi Birtok – Viognier Válogatás 2013 /Eger

Itt a fehér Eger Cottage nagy-tesója, jelentem, ez már igazi Viognier, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva: krémes, szinte már harapható, elegáns hordóval, gyümölcsökkel, és minden más jóval, ami szemnek-szájnak ingere. Egy dolog zavar csak rettenetesen: mitől válogatás minden második Bukolyi bor manapság, olyan tételek esetén is, amiből alap verzió nem igazán lelhető fel a piacon? Szerintem ez egy laikus számára nem érthető-értelmezhető, megint csak konfúziót szül(het). (Tudom, mert engem is kérdezgetnek időnként, mitől válogatás a válogatás, és nem tudok egyértelmű választ adni.) Mondjuk, az is igaz, hogy Marcellék egyre kevésbé laikusok számára fogalmazzák meg a tételeiket, ez a trend számomra elég egyértelműen kirajzolódik. A borbuzik meg úgyis utána járnak az ilyen finomságoknak, nem igaz? Talán, de azért a nyakamat nem tenném rá.

Ugyanakkor értem, hogy Magyarországon a prémium borokat szinte lehetetlen normálisan kiemelni, megkülönböztetni, dűlőbesorolások nem lévén (a grand cru, premium cru rendszerre gondolok), a minőségi bor definíciója pedig egyenlő volt a vicc kategóriával a bortörvényben, ezért nem is baj, hogy gyakorlatilag már nem létezik. Az már baj, hogy az ezt kiváltó eredetmegjelöléses hupákolás teljesen kaotikus, az átlagember számára átláthatatlan és semmitmondó. Úgyhogy kényszerpálya ez, kíváncsi vagyok a kifutására. Egyelőre úgy tűnik számomra, a „válogatás” lett az, ami húsz éve a „barrique” volt. A „hűdenagyonjóámez” eufemisztikus változata.

Szóval a sötétebb szín és az olajosabb mozgás is utal a fent említett fajta-jellegre. Illatban őszibarack és konzerv-ananász, ez is jó jel. Kóstolva ugyanakkor egy dinamikus, zamatos fehérbor képét rajzolja. Könnyed, lendületes tudott maradni a komolyabb hangvétel ellenére is. Félszáraznak/félédesnek is el lehetne adni szinte, ami vagy a viszonylag magas alkohol, vagy egy kis maradékcukor (esetleg mindkettő egyszerre) miatt lehet.

Nincs vele baj, egy kevésbé homogén társaság esetén (családi ebéd úri származására büszke nagymamával, kötözködő, édes vörös fogyasztó anyóssal, felvágós yuppie sógorral és lázadó korszakát élő húggal) tuti nyerő választás. Egy ilyen alkalomra hirtelen nem is tudnék ennél jobbat előcitálni.

Bukolyi Családi Birtok – Eger Cottage vörös 2013 /Eger

Marci itt is emelte a tétet – ez a belépő, kékfrankos alapú vörös is a könnyedségről és a gyümölcsorgiáról szólt eleinte, közepes testtel, nagyon jó ár-érték arányban. Utóbbi, lehet azt mondani, még jobb lett, mert mintha még egy fokkal komolyabb nedűt kapnánk a pénzünkért ezúttal. Kicsit sötétebb, sűrűbb anyag ez most, már ránézésre is. Illatban sem a gyümölcsök dominálnak elsőre, megjelenik a komolyabb, mélyebb vörösboros jelleg is. Igazán fiatalos, könnyed borhoz képest – aminek indult ez a brand - kicsit magas az alkohol és a krémesebb, tanninosabb jelleg. A kortyot azért a gyümölcs dominálja még mindig, megmaradt dinamikusnak, könnyen szerethetőnek, csak mintha kicsit testesebbé vált volna időközben. Ahogy mindannyian.

Még mindig nagyon jó vétel, tuti bulibor, amivel villoghatsz a nélkül, hogy a fél havi fizetésed ki kellene csengetned néhány palackért.

Tartalomhoz tartozó címkék: Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron