Termékek Menü

Villányi kiruccanás (Rácz Miklós Tamás)

Pontosabban palkonyai, legalábbis ott pecóztunk, a Hárságyi pince vendégházában. Mivel családos hétvégéről van szó, kevesebb volt a szakmázás, több a foci, de azért néhány helyre eljutottunk a környéken. Még Diósviszlóra is, ami azért kicsit odébb van (40 km).

Mégis mit kerestünk mi ott? Rácz Miklós Tamást, természetesen, mert azt hallottuk érdemes bekukkantani hozzá. A mende-monda igaznak bizonyult, nem bántuk meg a zarándoklatot.

Még akkor sem, ha Miklós sok mindenben nem ért egyet velünk. Szakmai múltja és tapasztalatai alapján ő bizonyos kérdésekben egész máshogy látja a (bor)világot, mint mondjuk jómagam. Nagy borászatoknál dolgozott, többek között Marlborough-ban is (részben innen a Pinot Noir iránti szerelem), ezért a profin szervezett és végrehajtott folyamatokban és a precízen alkalmazott technológiában jobban hisz, mint a kézművességben és a mostanában ehhez kapcsolódó divatos hívószavakban (úgy s mint terroir, hozam-korlátozás, kézi szüret, szűrés/derítés mellőzése, hordós érlelés, stb.).

Ez azért érdekes, mert ha valaki, akkor ő aztán tényleg kézműves: mindent egymaga csinál, minimális családi segítséggel. Szőlész végzettsége és borász gyakorlata okán sem a dűlök között, sem a pincében nincs szüksége szakmai támogatásra, a birtok mérete miatt pedig egyéb jellegűre (kézi munka) is csak ritkán.

Hosszas eszmecsere után azért csak konszenzusra jutottunk a legtöbb kérdésben, arról nem is beszélve, hogy az általunk megfogalmazott kézműves-definíciónak (amikor is birtok-méret és a borkészítési filozófia számít igazán, nem a modern technológiák mellőzése/tagadása, lásd ITT) tökéletesen megfelel. Így, miután ezt lerendeztem magamban, azért sokkal nyugodtabban kortyolgattam az egyébiránt remek nedűit.

Különböző évjáratú Chardonnay-kat, Pinot Noirokat és Cabernet Franc-okat kóstoltunk, és azt kell mondjam, idehaza ritka az a profizmus, tudatosság, ahogy ezeket a tételeket Miklós készíti. Már eleve a termék-paletta kialakítása abszolút fókuszáltságot sugall (és talán némi vonzalmat Burgundia iránt :)). Mindez a borok eleganciáján, tisztaságán, finom komplexitásán csapódik le, és azt gondolom, hogy bármely fiatal borász büszke lenne/lehetne, ha ezeket írja le róla egy lelkes fogyasztó.

Summa summarum, meg vagyok győzve, a borok magukért beszéltek, és végül is ez a legfontosabb, nem?

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Borvidéki látogatás