Termékek Menü
0

Benedek Pince – friss évjárat kóstoló

Mr. White
2016-03-30 12:16:12

Benedek Pince – friss évjárat kóstoló

Szokásunkat eldobva, a kicsit besűrűsödött életünket kímélve, nem a pincénél látogattuk meg Pétert. Éppen fent járt a nagyvárosban, kimozdult a kényelmes kis fészkéből (nem sokkal az után, hogy arról beszéltünk, szeretné az ilyen kimozdulásokat a minimálisra csökkenteni), kihagyhatatlannak gondoltam az estét. Célzottan, nem örömszerző bor-fogyasztani, hanem tudásszerző kóstolást végezni, megismerni a borokat érkeztem. Érdemes volt.

Benedek Pince – Cserszegi Fűszeres 2015 /Mátrai borvidék

A fajtajelleg és Peti munkásságának legtisztább jegyei vannak egybegyúrva. Érdekes és egyben szerencsés látni, hogyan változik a bor az évek alatt (mármint nem érlelés hatására), hogyan lesz a kezdeti testes, komoly beltartalmú cserszegi populárisabb, miközben vékonyabb is; mégis jobban emészthető és érthető. Igazi fajtaillat, határozott korty, kellemes lecsengés. No, nem hosszú, de éppen annyi, amennyit azért el kell várni egy jó bortól, még ha ilyen könnyed műfajban operál is. Vékonyabb, mint amikor megszerettem Peti cserszegijét, de szerintem ez jobban is áll neki - mintha meglenne a tökéletes mix a test és a mennyiség között. Soha nem lesz ez egy 100 pontos bor (nem mintha szeretném ezt a pontozgatást), de ennek nem is az a dolga. Piacra való darab!

Benedek Pince – Kékfrankos rosé 2015 /Mátrai borvidék

Ez is alapdarab a pincénél és lassan nálunk is. Már-már nem is érződik a kékfrankos rajta, meg is lepett rendesen. Sem az illat, sem a korty nem adja olyan egyértelműen, mint azt várnánk. Aztán beköszön a savgerinc és lecsengés, ezzel adva utat az igazi kékfrankos fajtajegynek. Ezek a tipikus ismertetőjegyek, amik mögött felismerhető. Itt most inkább a gyümölcsös vonal dolgozik az első érzetnél, könnyed, laza anyag lett. Benne a kedves-könnyedebb vörös szőlős vonal (merlot, pinot) és közben mégis komolyabb a karakter. Az eddigi kékfrankos rosé boraira csak a klasszikus címke emlékeztet, minden másban igazi meglepetés. Mátra egyre többször kezdi meghazudtolni a kékfrankos azon jegyeit, amiket mindenki vár, hogy helyette gyümölcsbombákat szállítson. Elég csak Balázs ( Ludányi ) vagy Tamás (Kerekes) tételeire gondolni… Egyébként meg, ha ilyen lesz 2015, akkor leszünk gondban.

Benedek Pince – Sauvignon Blanc 2015 (Epreskert) /Mátrai borvidék

December elején, a borvacsoránkon kóstoltuk az előző évjáratot, ami kifejezetten jól érezte magát, friss, feszes volt még, és csavarzár ide vagy oda, van még benne erő. Na, ez más. Továbbra sem áll be a sorba, már ami a sauvignon blanc klasszikus jegyeit illeti (többször kifakadt már erről Mr. Red). Biztosra veheted, hogy nem a nagyvilági stílust idézi. Nincs macska-pisi, nincs vágott fű, volt aki enyhe traubis illatokról beszélt. Nekem igazán egyiket sem adta. Test és olajosság, krémesség vezeti a kortyot, a pohár falán is komoly nyomot hagy. Nem egy vékony ital, mondjuk a 20% hordósság kiérződik, miközben iszonyatosan jól áll neki. Ez az egy elem emlékeztet kicsit a világi stílre, ezt szeretik azok, akik nem kóstolnak eleget a fajtából itthonról. A kevéske hordó remek testet és karaktert szab neki, kíváncsian várom, hogyan reagál majd az öregedésre. Egyértelműen érlelendő nedü, érdemes elrakosgatni kicsit (az Árvay Sauvignon Blanc 2012 most fogyott el nálunk, annak egyértelműen jót tett az idő).

Benedek Pince – Chardonnay 2014 (Epreskert) /Mátrai borvidék

Fiatal, nekem talán kicsit kusza is volt, de egyértelműen ígéretes nedű. Illatban egy komoly és intenzív felütéssel kezd, olajos nyomok a poháron, ugyanez a test kortyban, hogy aztán a lecsengésben is visszaköszönjön. A korty vége adja a csonthéjas érzetet, pedig aztán én végképp nem szoktam vadászni ezt. A bor igazi vastag ital. Nem fiatalnak való vidék. Megint nem. Mármint, idén sem (lásd 2013 és 2012 ). Ahogy említettem, fiatal még, kell is vagy 15 perc mire képes vagyok egy közepesen vállalható képet készíteni a pohár falán a lefolyásról. Ahhoz képest, hogy azt hittük, nem lesz fényes a ’14-es év, a keresgéléseink és választott borászaink rendszeresen meglepnek minket valami finommal. Határozottan jó inni, amolyan többször visszanézős bor lesz belőle. Ha csak abból indulok ki, mekkora szufla van még mindig a korábban említett ’12-esben, akkor igazán leszűrhető lesz ezen a ’14-es év. Egyértelműen vételre ajánlott, de tartásra és nem azonnali fogyasztásra (előtört a tőzsdei mágus).

Benedek Pince – Hárslevelű 2015 (Öregtőkék) /Mátrai borvidék

Szakmai berkekben nagy elismerést szerzett magának Péter a 2012-es évjárattal , hogy aztán kicsit később megismételje ezt a 2013-as évvel . Most akkor mit mondjak?

Hordómintát kóstoltunk. Bőven nem palackérett még, ez pedig sokat torzított rajta. Egyrészt minden bornak segít a lekerekedésben, összeérik a beltartalom, letisztul, megnyugszik. Szerintem ráadásul a hárslevelűnek kell is ez a fajta pihentetés a fogyasztás előtt. A bor beszédes, csak nehéz még érteni. Test, anyag, karakter, intenzív savak, a hárslevelűség színe-java már most jelen vannak, nem is fukarkodva a mennyiség és minőség terén. A letisztultság és az érthetőség az, ami hiányzik. A sok hatás sokk hatásként dolgozik még, és nehéz ebben a komplex orgiában megtalálni az egyensúlyt. Ahhoz képest, hogy a Mátrában járunk, annyi déli gyümölcsöt kapunk, hogy kezdek hinni a ’magyar narancs’ lehetőségében. Szóval nem lesz ezzel baj (ezt azért bőszen visszakóstoltam, a vörös kör előtt), kifejezetten lelkesen várom az idő munkáját. Amit az év és Peti elvégzett, eddig remek.

Benedek Pince – Pinot Noir 2014 /Mátrai borvidék

Megint csak jó móka az évjáratfejlődést lekövetni. Különösen akkor, amikor érződik, hogy nem az évjárat specifikumai érződnek ki a borból, hanem a borász munkájának jelei mutatkoznak. A hozzáállás ugyanaz, a borász is ugyanaz és mégis. Ti, tőlünk még csak a 2013-as Pinot olvashattátok és kóstolhatjátok , de mi már a 2011-es esetében is rajongtunk. Beleértve ezt is, egyik sem ugyanolyan. Ahogy említettem, nem az évjárat. A ’11-es egy igen nagy testű, komoly áru volt. Semmi köze nem volt a pinot vékonyságához, könnyedségéhez, melegségéhez és mégis egy iszonyatosan jó bor volt. A ’13-ast olvashatjátok, ha érdekel ( itt ). Erre most jön a ’14-es, ami megint más.

Egyre jobban közelít a nemzetközi irányvonalhoz Peti Pinot hangolása. Melegnek már meleg az érzet, pedig ugye északon vagyunk. Büdösnek ugyan még nem büdös (ahogy azt a nagy klasszikus mondta, Hinkel János – Oszvald Pincék ), de e nélkül is elindult valami. Kellemes, játékos és karakteres a korty. Nyoma sincs az északias, korábbi évjáratokban tapasztalt szikárságnak. Na, jó. Akad egy kevés. Igazából én úgy éreztem, mintha az egésznek ez adná meg a feszességet, ez tartja magasan a bort és ad izgalmas bukét neki. A felszín alatti, alig észlelhető szikársága a lelke. Több a játék és az izgalom, mint a ’13-asban, vékonyabb is, de nem vékony, bár én hiányolom annak a testességét. Viszont kifejezetten élvezem a finomodott és letisztult karakterét. Ahogy a pohárban melegszik, egyre jobban reagál és szebb is lesz. Nem nagy és különösen mély, de szép, tartalmas és szájpadlás-nyalogatós a korty. Lovely.

Tartalomhoz tartozó címkék: Kóstolóleírás Borértékelés
Mások kedvencei
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Iványi Pincészet
6.490 Ft
8.653 Ft/liter
Kifutott - Mi szóltunk!
3.490 Ft
4.653 Ft/liter
Raktáron
Pincészet: Szentesi Pince
4.490 Ft
5.987 Ft/liter
Raktáron